Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Frankfurti kiállításról

2008.02.10

I. Tárgyak.

 

Ahhoz, hogy a magyar tudomány és technika fontosabb múltbeli eredményeit tárgyak segítségével is szemléltessük, igen nagy területre lenne szükség. Egy ilyen bemutatóra vállalkozik majd 2000-ben Hannoverben a világkiállítás magyar pavilonját berendező szakértői gárda, Frankfurtban ebből csak egy kis ízelítőt tudunk adni. A tárgyi emlékek között megtekinthető lesz egy nagyon szép Eötvös-inga, amely az egyik leghíresebb magyar műszaki találmány, s amely az elmúlt 100 évben az egész világon elterjedt. Az inga segítségével a Föld belső szerkezetének finom változásait is lehet mérni, s nagy segítséget ad a kőolaj- és földgázkutatásban. Nem csoda hát, ha a század elejétől kezdődően oly sok országban érdeklődtek e kinézetre is impozáns műszer iránt.

 

A tárlaton látható lesz a világ első elektromotorja, amelyet egy magyar mérnök, fizikus készített, őt Jedlik Ányosnak hívták, s vele egyidőben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia tagjává az elektromosságtan másik világhírű művelőjét, Faraday-t is. Jedlik alkotásait maga Siemens is elismerte, aki hasonló témakörökkel foglalkozott. A jedliki ereklyét 1927-ben már bemutatták az elektrotechnika szakembereinek, a Volta halálának 100. évfordulóján rendezett ünnepségen, akik azt nagy elismeréssel fogadták. Jedlik motorja akkor már 100 esztendős volt.

 

Még egy érdekességet mutatunk be a frankfurti tárlat látogatóinak, mégpedig egy holdgömböt, amelyen feltüntetjük azokat a holdkrátereket, amelyeket magyar tudósokról neveztek el az elmúlt évtizedekben. Kráter viseli Eötvös Loránd nevét éppúgy, mint Bolyai Jánosét, valamint a XVIII. század világhírű csillagászáét, Hell Miksáét. A napkitörések kutatójáról, Fényi Gyuláról szintén elneveztetett kráter, akárcsak a lencsék kiváló ismerőjéről, Petzval Józsefről, valamint a német egyetemeken is jól ismert magyar professzorról, Segner János Andrásról. Századunk kiválóságai közül a repüléstechnika világhírű művelője, több német egyetem díszdoktora, a magyar Kármán Tódor is “kapott” holdkrátert, továbbá a matematika és a számítástechnika egyik legjelesebb művelője, Neumann János. Természetesen az atomok, a láncreakció és biofizika neves művelője, Szilárd Leó sem maradhatott ki a sorból. Őket is be szeretnénk tehát mutatni – holdkráterek segítségével.

 

II. Kódexek.

 

A kiállítás látogatóit szeretnénk meglepni három olyan kódexszel, amely azt mutatja be, hogy egykoron a frankfurti nyomdák milyen magyar vonatkozású könyveket jelentettek meg. Az 1500 és 1800 közötti korszakból válogattunk, s meglepően sok értékes műre bukkantunk. Úgy tűnik, hogy mintegy száz fontos kötet jelent meg ebben az időszakban a frankfurti nyomdászok jóvoltából a magyar történelemről, kultúráról, könyvkiadásról. Nem kis anyag ez, amelyek többségét gyönyörű metszetek is díszítenek, s amely bizonyítja, hogy egykoron számos frankfurti nyomdász vállalkozott német vagy latin nyelvű, magyar vonatkozású kötetek kinyomtatására, s közöttük nem ritkák azok a munkák sem, amelyek több száz oldal terjedelmben tárgyalják Magyarország, s ezen belül a magyar királyság történetét. Ne feledjük, hogy a magyarok 895-ben telepedtek le a Kárpát-medencében, s fejedelmeik, majd királyaik 630 éven át irányították e társadalmat. Az ország nem kis része 1526 és 1718 között török fennhatóság alatt állt, s e korszak történetét is tisztes módon tárgyalják a Frankfurtban megjelent történeti munkák. A XVIII. században az ország a Habsburg érdekkörhöz, a jelen században a német, majd az orosz érdekkörhöz tartozott, s 1989 óta ismét köztársasági formában éli életét, ma már szabad államként. Ebből a történetből a korai századok történetének legfontosabb mozzanatait elevenítjük fel a Frankfurtban nyomtatott, magyar vonatkozású kötetek és azok illusztrációs anyaga segítségével.

 

1711-ben Frankfurtban jelent meg Czwittinger Dávid azon munkája, amely az addigi, magyar vonatkozású műveket mutatja be, igazolván, hogy a magyar tudomány milyen sok értékes művet adott a  világnaka könyvnyomtatás első évszázadaiban. Magyarországon az első könyvet 1473-ban nyomtatták, s Magyarország volt a világ hatodik országa, ahol meghonosodott a könyvnyomtatás (Németországban 1440-től, Itáliában 1465-től, Svájcban, Franciaországban és a Németalföldön 1470 óta nyomtatnak könyveket). Újságleveleket Magyarországon már 1587-től kezdődően adtak ki, tehát ebben is a nyomtatást elfogadó országok sorában az élen állt. És mindezt az 1711-ben Frankfurtban kinyomtatott hatalmas kézikönyv is igazolja.

 

III. Tudósok, mérnökök.

 

Lényegében nincs olyan tudományterület vagy mérnöki ág, amelyben magyar tudósok és műszaki alkotók nevéhez fontos felismerés ne kapcsolódna. A magyar matematikusok hosszú ideje a világ élvonalában állnak, az atomtudomány nem keveset köszönhet a magyar alkotóknak, az elektrotechnikának számos világnagyságot adott a magyar főváros műszaki egyeteme, s a bányászati kultúra is több évszázados múltra tekinthet vissza. Közép-Európában bányamérnöki okleveleket először Magyarországon állítottak ki, s polgári mérnöki okleveleket is itt lehetett elsőként megszerezni, a világ első műszaki tudományos kongresszusára is itt került sor, s az akkor megalakult nemzetközi tudományos társaságnak – sok más mellett – Goethe is tagja lett. (Mellesleg a világ egyik legnagyobb Goethe-gyűjteménye éppen Magyarországon, Budapesten található.)

 

Az orvostudományban Semmelweis Ignác felismerései lettek világhírűvé, ugyanúgy mint a matematikában Bolyai János tanai, a fizikában Eötvös Loránd, Jedlik Ányos, Bay Zoltán és mások elképzelései, vagy éppen napjaink neves magyar űrkutatóinak alkotásai. A számítástechnikában Neumann János, Kemény János György és mások alkotásai váltak elismertté. A ma számítógépeinek egy részét még mindig Neumann-típusúaknak nevezik, s a Kemény közreműködésével megalkotott BASIC nyelv is igencsak fontos része a számítástudománynak.

 

Számos Nobel-díjast is adott a világnak Magyarország, gondoljunk a C-vitamin kutatójára, Szent-Györgyi Albertre, vagy Hevesy Györgyre, aki az izotópok indikátorként való alkalmazását fejlesztette ki, s ez ma az orvostudomány egyik legismertebb vizsgáló módszere, vagy Wigner Jenő kutatásaira az atommagok fizikájában, Békésy György kutatásaira a fül szerkezetét és más akusztikai problémákat illetően, no meg a jól ismert holográfiára, amelyet egy budapesti mérnök, Gábor Dénes talált fel, s érdemelte ki ezért a Nobel-díj kitüntetést. Kortársaink közül a közgazdász-matematikus Harsányi János és a vegyész Oláh György részesült nemrégiben e kitüntetésben. És még sokan vannak, akik várományosai e díjnak.

 

A tárlaton természetesen nem térhetünk ki mindnyájukra, néhányuk portréja, főbb műve, találmánya azonban jelen lesz, illusztrálván, hogy a magyar tudomány és technika, a magyar szellem, a magyar alkotók évszázadok óta jelen vannak az európai és a világ kultúrája élvonalában, s közöttük számos építész, fotóművész, filmes szakember vagy más művészeti ágak művelője is említhető lenne. A magyarság a jelen században mintegy szétszóródott a világban, számosan az amerikai kontinensen telepedtek le, mások Ausztráliában vagy Nyugat-, Észak- vagy Dél-Európában esetleg Afrikában vagy Ázsiában, de mindnyájan a Közép-Európában 895-ben letelepedett magyarsághoz tartozónak érzik magukat. Az együvé tartozást igazolja az a nyelv is, amelyet csak ez a népcsoport beszél, s az írásos emlékek igazolják, hogy e nyelv az elmúlt 1000 esztendőben alig változott, a régi magyarok írásait a mai magyarok is könnyedén olvashatják. És ugyanez áll a nyomtatott művekre is, amelyek nyelve az évszázadok során keveset változott.

 

A magyar nyomdászat rangot vívott ki magának Európában, gondoljunk például a Tótfalusi Kis Miklós által metszett janszoon-betűtípusra, s a magyar tipográfia és nyomdászat szép eredményeire, amely Mátyás király XV. századi kódexeinek szellemiségét és igényességét megtartva fejlődött folyamatosan napjaink magyar könyvkiadásáig és nyomdászatáig. A legnagyobb terjedelmű, legrészletesebb világirodalmi lexikont például Magyarország adta közre, s a magyar tudományosság mindig ügyel arra is, hogy nagy külföldi vállalkozások magyar fordításban is megjelenjenek. Már 150 esztendővel ezelőtt lefordították magyarra a teljes német Conversations Lexicont, aztán néhány évvel ezelőtt a több kötetes Larousse értelmező szótárt, a Cambridge Enciklopédiát, s napjainkban jelenik meg magyar nyelven, magyar kiegészítésekkel a teljes Encyclopaedia Britannica. A magyar könyvkiadás ezen túlmenően nagy vállalkozásokkal büszkélkedhet, s ezek sorában is kiemelkedő a magyar államiság 1000. évfordulójára készülő 150 kötetes könyvsorozat.

 

Magyarország úgy szeretne bemutatkozni Frankfurtban, hogy ebből a szép történetből néhány fontos mozzanatot kíván a látogatók elé tárni, egyben arra bíztatja őket, hogy vegyék kézbe a Magyarországon megjelenő idegennyelvű köteteket, amelyek segítenek abban, hogy a magyar nyelvet nem ismerők is áttekintést kapjanak az ország múltjáról, kultúrájáról, tudományáról, és a jelenlegi ország határain kívül élt és élő magyarok gondolatvilágáról. És e gondolatvilágot teszi teljesebbé az ezekben az években megjelenő magyar szépirodalmi alkotások, kották, fotóalbumok, útikalauzok is. Amelyekből néhány különlegeset a frankfurti magyar pavilonban is látogatók elé tárunk.

 

Kiegészítés: (08.08.03.)

 

A farmernadrág feltatlálása előtt 2 évvel már létezett Magyarországon egy azonos technológiával készített nadrág. Az esőben engedte a színét és összement "csőszerű lett", a csőnadrág nem vált be akkor nálunk. A bő "gatyához" képest ez nem is csoda.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.