Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nő teremtése férfi szemmel

2008.02.15

A Nő 

Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon

Egy angyal arra járt, és megkérdezte:

“Miért töltesz annyi időt ezzel?”  

És az Úr azt felelte:

“Láttad az összes specifikációt, aminek meg kell felelnem, hogy megformáljam őt?"

 

“Mosható legyen, de ne műanyag, Több, mint kétszáz mozgó alkatrészből áll, melyek mindegyike cserélhető kell, hogy legyen és mindenféle étellel működnie kell, képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket karjában tartani, megölelni őket úgy, hogy az meggyógyítson mindent a lezúzott térdtől az összetört szívig és mindezt mindössze két kézzel”.

 

Az angyalra mindez mély benyomást tett. 

“Csak két kéz....lehetetlen!“ 

És ez a standard modell?!  

“Túl sok munka ez egy napra....várj holnapig, és fejezd be őt akkor“.

 

“Nem”, mondta az Úr.

“Már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtmény, mely szívem legkedvesebbje lesz”.  

“Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni”.  

        Az angyal közelebb jött, és megérintette a nőt.

“De Uram, olyan puhának alkottad őt”  


 
“Igen, puha", mondta az Úr,

“De erősnek is alkottam.

El sem tudod képzelni, mit elvisel és legyőz.“ 

“Tud gondolkodni?" kérdezte az angyal. 

 

Az Úr azt felelte:

“Nemcsak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is."

 

Az angyal megérintette a nő arcát....

 
“Uram, úgy tűnik, a teremtmény ereszt!

Túl sok terhet róttál rá.”  

“Nem ereszt....ezek könnyek” javította ki az Úr az angyalt

 

“Az mire való?" kérdezte az angyal.

 

És mondá az Úr:

“A könnyekkel fejezi ki bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát, szenvedését és büszkeségét.” 
 

Ez igen nagy hatást tett az angyalra;

“Uram, te zseniális vagy.

Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos!"

 

Valóban csodálatos!

A nő olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a gondokat és nehéz terheket hordozni.

Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét.

Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.

Dalol, mikor sírni volna kedve,

sír, mikor boldog

és nevet, mikor fél.

 

Harcol azért, amiben hisz.

Kiáll az igazságtalansággal szemben.

Nem fogadja el a „nem”-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást. Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél.

Szeretete feltétel nélküli.

 

Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek.

Boldog, ha barátai jól vannak.

Örül, ha születésről vagy esküvőről hall.

 

Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal.

De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel. 

Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.

 

Csak egyetlen hibája van 

Elfelejti, mennyire értékes...

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

janos.dombi@gmail.com

(Dombi János, 2013.01.24 20:01)

Szép és igaz. Sajnos mindannyian elfelejtettük mennyire értékesek vagyunk...

Re: janos.dombi@gmail.com

(Admin, 2013.01.25 21:04)

Néha emlékezni, emlékeztetni kell (akár magunkat is).
Köszönöm!